Hogyan nyert teret az RFID technológia a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években? Mely területeken indult meg a technológia fejlesztése? Az áruvédelemtől a kisállatok azonosításáig tartó út…
Rádiófrekvenciás azonosítás térnyerése a hatvanas években
RFID-val a bolti szarkák ellen
A 60-as években elsőként a Sensormatic fejlesztette ki az elektronikus termék-felügyeleti rendszert (EAS). Ennek a feladata elsősorban a bolti lopások megelőzése volt. A ma is ismert „csipogó” kapuk ekkor születtek meg. A működés elve az volt, hogy az áruvédelmi kapu érzékelte a hatástalanítás nélkül áthaladó RFID tag-eket, és riasztott. A hatástalanítás a kasszánál történt meg, tulajdonképpen az RFID tag működésképtelenné tételével.
Ezek a tag-ek 1-bitesek voltak. Azonosításra alkalmas információt nem tartalmaztak. Olcsón előállítható áruvédelmi címke segítette elő az elterjedésüket. Általában mikrohullámú vagy induktív technológiát használtak. Kétség sem férhet hozzá, hogy az EAS címkék voltak az első és legelterjedtebb RFID alkalmazások a világon. Népszerűsége tulajdonképpen még ma is töretlen.
Szabadalmak és növekvő népszerűség a hetvenes években
Tenyészállatok jelölése
A 70-es években komoly kutatások és fejlesztések folytak. Mind az USÁ-ban, mind Európában a gyakorlati alkalmazhatóság kiterjesztését keresték a szakemberek. A kutatások fókuszában az állattenyésztési alkalmazások fejlesztése állt. A bővülő világkereskedelem, a termékek globális szállítása új kihívások elé állította a világot. A tenyészállatok jelölését és az állatok, valamint állati termékek nyomon követhetőségét oldották meg RFID alkalmazásokkal.
Cardullo és Walton – szabadalmak a hetvenes és nyolcvanas években
Az első RFID szabadalom az USÁ-ban Mario W. Cardullo nevéhez fűződik. Cardullo 1973 januárjában kérelmezett szabadalmi védettséget az „aktív RFID tag” nevű találmányára. Ez volt az első olyan RFID azonosító chip (tag), amely újraírható memóriával rendelkezett. Ugyanebben az évben kapta meg Charles Walton találmánya, a passzív transzponder a szabadalmi védettséget. Walton a találmányát ajtózárak kulcs nélküli nyitására és zárására fejlesztette ki.
A nyolcvanas években a kutató csoportokban dolgozó szakemberek elkezdtek a magánszférában elhelyezkedni. Ebben az időszakban jelentős, rádiófrekvenciás azonosításon alapuló projektek zajlottak a civil felhasználásban: az USÁ-ban a vasúttársaságok a konténerek követésére és kezelésére kezdék el alkalmazni az RFID-t. Európában – elsőként Norvégiában – autópálya díjfizetésre készült RFID rendszer. Ezzel szinte egy időben New Yorkban a Lincoln-alagútnál a buszközlekedés gyorsítása érdekében alkalmazták az RFID-t. A Los Alamos-i intézet szarvasmarhák azonosítására is fejlesztett RFID rendszert az USA Mezőgazdasági Minisztériuma számára.
Passzív 125 kHz-en (LF) adó RFID transzpondereket használtak. Ezeket egy rizsszemnél alig nagyobb üvegkapszulában helyezték el és a szarvasmarhák bőre alá ültettek be. Az olvasó által kibocsátott rádióhullámot modulálva verte vissza a transzponder. Ezt a technológiát jelenleg is használják szerte a világon háziállatok és kedvtelésből tartott kutyák, macskák azonosítására.
Idővel a 125 kHz-ről áttértek a 13,56 Mhz-es sávra (HF), ami az egész világon szabad frekvenciasáv volt. A nagyobb frekvencia az addig szűk keresztmetszetnek számító olvasási távolságot is javította, nagyobb olvasási távolságot és a gyorsabb adatátvitelt tett lehetővé. Különösen Európában terjedt el a HF rendszerek használata. Elsősorban többször felhasználható tengeri konténerek és más, visszatérő göngyölegek azonosítására használták. Napjainkban ezt a frekvenciát használó 13,56 Mhz-es HF RFID technológiát beléptető, díjfizető (Mobile Speedpass) és smart-card rendszereknél használják.